[ Pobierz całość w formacie PDF ]
ragyogott a leszálló fények hosszú sora.
- Mi van a kifutópályával? - kérdezte Kelly. - Nézd, milyen furcsák ott
azok a fények. - Chesire nézte. A leszálló fényeket idQnként eltakarta
valami. - Különös - mondta, aztán hirtelen belényilallt a felismerés, és
rákiáltott Kellyre: - Kapcsold ki azokat az átkozott navigációs fényeket! Ez
egy német vadász.
Mint késQbb kiderült, a célpont Gerry Fawke volt, aki éppen
leszálló-fél-ben volt. A vadász észrevétlenül követte az iskolakörön, és
csak akkor vette célba, amikor már Fawke leengedte a fékszárnyakat, és
tehetetlen volt, képtelen a gyors kifordulásra - hacsak nem akart
dugóhúzóba esni, és a földbe állni.
A szerencse azonban a 617-esek oldalán volt aznap éjjel. A német
vadász nem találta el az elQtte ülQ tehetetlen áldozatát. Fawke kigurult,
megállt, és a leszálló fényeket azonnal kikapcsolták a gépén. Chesire
óvatosan közelített, az utolsó pillanatban felgyújtott fényszórója
segítségével szerencsésen földet ért. Az eligazító teremben ott találta a
többi Mosquito személyzetét. Egyiknek sem maradt tizenöt percnél több
idQre elegendQ üzemanyaga - ijesztQen kis tartalék!
Reggel otthon, Woodhallban megtudták, hogy Cooper kivételével
valamennyi 617-es Lancaster visszatért. Sohasem tudták meg hogy Cooper
hol zuhant le. Cochrane átrepült hozzájuk, és tQle szokatlan módon
elégedett, bár kissé zavart mosollyal gratulált, és mondott köszönetet.
- Gondolom, kíváncsi erre - mondta Chesire-nak. MünchenrQl készült
légifelvételt mutatott, amelyet alig egy órája hozott haza egy felderítQ
Mosquito. A külvárosok környékén néhány romos területet tintával
kereteztek be, Cochrane ezekre mutatott: - így nézett ki a város tegnap
délután az összes eddigi támadásunk után. - Majd rámutatott a középen
látható, bombatölcsérekkel teletqzdelt pályaudvarra. - A múlt éjszaka
eredménye - mondta. - Azt hiszem, ez igazol minket.
A fénykép még Chesire-t is meglepte, aki aztán igazán tudta, hogy
milyen volt a bombázás. Legalább százszor több kárt okoztak, mint az
eddigi tucatnyi támadás alkalmával. Most végre hatékonyan vágtak oda.
Igazolódott Chesire állítása, hogy mélyrepülésben keményen védett
célpontok is pontosan megjelölhetQk a szokásosnál nagyobb kockázat
nélkül. De a felvételekbQl az is kiderült, hogy egy magányos jelzQbomba,
amelyet a magasan repülQ egység dobott, a célterületen kívülre esett, és
magára vont néhány bombát. Jó néhány ház romba dQlt.
E szerencsétlen eset a jelölQ módszer javítását eredményezte. Cochrane
és Chesire mindketten úgy vélték, hogy nagyon kockázatos csak egyetlen
jelzQfényre támaszkodni, mert azt eltakarhatja a füst, vagy eltalálhatja egy
bomba. Most megértették, hogy a túl sok jelzQbomba is veszélyes lehet, és
ezért ettQl kezdve igyekeztek a jelzQbombák számát lecsökkenteni, hogy az
efféle eseteket elkerüljék.
Valószínqleg sok polgári személy pusztult el azokban a lerombolt
házakban, és a háború utáni moralisták, akik egyre hangosabbak lesznek,
ahogy a nácizmus emléke halványul, valószínqleg vádaskodnak majd
emiatt. Legtöbbjük addig emlegeti, amíg - isten óvjon ettQl - újabb háború
tör ki, és a hangjuknál sokkal erQsebb életösztön tör ismét a felszínre.
Sokuk azonban eltökélt idealizmussal addig vádaskodik majd, amíg talán
egy nap az erkölcsök és az emberiség cselekedetei összeegyeztethetQk
lesznek.
München sikerével a háta mögött Cochrane meglátogatta Harrist, és
további négy Mosquitót kért, hogy egy másik század is megtanulhassa a
617-esek célmegjelölési módszerét.
Harris sohasem végzett félmunkát. - Nincs négy Mosquito, Cocky -
közölte, és mielQtt Cochrane csalódottságot érezhetett volna, így folytatta:
- Küldök az ÚtkeresQktQl egy egész Mosquito- és két Lancaster-századot.
Mostantól önálló ezredként mqködhetnek. Képezze át a 617-eseket
Mosquitókkal mélyrepüléses megjelölési módszerre! Pk végezhetnék a
célmegjelölést az ezrednek. A két Lancaster-század nagy magasságból
jelölne, így a 617-esek különleges feladatokra lennének alkalmasak.
XV. FEJEZET
A földrengetQ bomba
Cochrane Chesire-ért küldött, és sétálni mentek, hogy távol legyenek a
kíváncsi fülektQl.
- Most egy hónapig nincs maguknak bevetés - közölte -, de utána egy
nagyon különleges feladatot kapnak. Ezt a hónapot a felkészülésre
fordítják. Figyelmeztetem, hogy a kiképzés unalmas lesz, de talán ez lesz a
legfontosabb feladat, amit valaha kaptak.
Nem mondott többet, de másnap Dr. Cockburn, a tudós, Londonból
Woodhallba érkezett.
- Tudom, hogy nem jár el a szájuk - kezdte -, ezért most olyasmit
mondok el, amit a kormány legtöbb minisztere és a tábornokok sem
ismernek. Egy hónap múlva, ha az idQjárás megfelelQ, Le Havre-tól
nyugatra partra szállunk, és megkezdQdik az invázió. A németeket félre
akarjuk vezetni, mintha máshová indulnánk.
Chesire várt.
- Azon az éjszakán - folytatta Cockburn - huszonkét kilométer
szélességq, hatalmas konvoj szeli át a Csatornát a Le Havre másik oldalán
fekvQ Cap d'Antifer felé.
- ElterelQ hadmqvelet! - lepQdött meg Chesire. - Honnan veszik ehhez
azt a mérhetetlenül sok hajót?
- Nem lesznek hajók. Maga lesz a fiúkkal.
Chesire értetlenül bámult rá. - Micsoda? - mormolta, de aztán hirtelen
felfogta az ötlet jelentQségét. - Zavaró fóliakötegeket dobálunk!
- Pontosan - felelte Cockburn. - Olyan pontos repülést igényel, amelyet
még talán sohasem csináltak.
Elmagyarázta a technikát: egymástól meghatározott távolságban
repülnek egyvonalban; pontosan tartják az irányt, a sebességet meg a
magasságot, és közben pontos idQközönként zavaró fém- és fémfólia
kötegeket dobnak le úgy, hogy a németek radarernyQin a hajókat jelzQ kis
fénypontok folyamatosan villogjanak. Ezt nyolc órán keresztül folytatva
egy hatalmas, több sor hajóból álló, 7 csomós sebességgel a francia partok
felé haladó konvoj látszatát kelthetik a radarernyQkön.
- Mi kidolgoztuk elméletileg - magyarázta Cockburn. - De elég jók az
emberei, hogy végrehajtsák?
- Azt hiszem, az embereim alkalmasak bármilyen feladatra - felelte
[ Pobierz całość w formacie PDF ]