[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Mostohaapja felnyögött, és tenyerébe temette az arcát.
Dolo... az édesapám... meghalt felelte akadozva.
A keskeny, finom gyermekkéz gyengéden simogatta lehajtott fejét.
Szegény Lutz papa! Nagyon fáj? kérdezte a lány csendesen.
Valójában már réges rég elveszítetted.
Lutz Rodenberg lassan felegyenesedett ültében. Tekintete mélységesen
megrendítette Dolorest.
Igen, Dolo, de amíg élt, a gondolataim elrepülhettek hozzá, s lélekben
vigaszt találhattam nála, ha arra volt szükségem. Mindig elevenen láttam
magam elQtt, ahogy rám néz jóságos, életszeretQ szemével. Most kihunyt
benne a fény, nekem pedig rá kellett döbbennem, titokban mindvégig élt
bennem a halvány remény, hogy egy napon majd viszontláthatom. Az ember
már csak olyan, hogy hisz a csodákban. Édesapámmal együtt azonban ez a
reményem is meghalt. Érted, amit mondok, Dolo?
A lány bólintott. Az Q arcából is eltqnt minden szín.
Szegény Lutz papa! Biztosan ugyanazt érzed, amit én éreztem, amikor
anyácska meghalt. Rettenetesen fáj, ha nincs többé az, akit szerettünk. Mikor
halt meg az édesapád?
A férfi mélyet sóhajtott.
Még nem tudom. EgyelQre csupán annyit olvastam el, hogy Georg
Rodenberg elhunyt és Lutz Rodenberg az örököse. Különös, de ennek a
hirdetésnek a feladói arra kérik Lutz Rodenberget, hogy jelentkezzék,
amennyiben még életben van. Ezek szerint lehetségesnek tartják, hogy élek.
Várj, hadd olvassam el a hirdetést! Látod, nagy betqkkel, vastagon szedették a
nevemet: Azonnal megütötte a szemem.
Mindketten az újság fölé hajoltak, és olvasni kezdték a hirdetést. Lutz
egyszer csak felkiáltott, mintha meg akart volna hasadni a szíve, amikor odáig
jutott az olvasásban, hogy bebizonyosodott az ártatlansága. Nem Q, hanem
Natusius bányatanácsos volt a bqnös, amit csak a halálos ágyán vallott be.
A férfi holtsápadtan hátradQlt, és fájdalmas sóhaj hagyta el az ajkát.
Diáktársa kezétQl származott tehát a halálos ütés, s ezt Natusius mindvégig
tudta, mégis meghagyta Qt abban a hitében, hogy Q volt a tettes.
Dolores átölelte a mostohaapját, mint aki érzi, hogy a férfi most támaszra,
támogatásra szorul.
Lutz papa, drága, édes Lutz papa, örülj, és ne légy ilyen szörnyen sápadt
meg zavarodott! Örülj, hogy ártatlan vagy, mert nem te okoztad annak az
embernek a halálát!
Lutz Rodenberg görcsösen összeszorította a száját, megragadta Dolores
karját, és finoman megrázta a lányt.
Hát nem érted, gyermekem? Minden hiába volt! Hiába szenvedtem oly
sokat, hiába gyötört a lelkiismeret, hiába szakadtam el édesapámtól, s Q is
hiába aggódott miattam. Mindennek nem kellett volna így lennie, ha a valódi
tettesnek lett volna bátorsága ahhoz, hogy beismerje a bqnösségét! kiáltotta
magánkívül a felindultságtól.
A lány gyengéden megsimogatta a fejét.
Megértelek, hogyne értenélek meg, Lutz papa. Ne feledd azonban, hogy
akkor anyácskát sem ismerted volna meg, nem találtatok volna egymásra a
szerelemben, s nem lehettetek volna oly nagyon boldogok együtt. Nem
vigasztal ez legalább egy kicsit?
A férfinak megrándult az arca, de már nem olyan görcsösen, mint az imént.
Istenem, hogy anyácskád ezt már nem élhette meg, Dolo! Hqséggel
osztozott minden bánatomban és szívfájdalmamban, de
megkönnyebbülésemnek már nem lehet részese. Igen, mindennek ellenére
megkönnyebbültem. Kérlek, olvasd fel hangosan az egészet, Dolo, hogy
maradéktalanul felfoghassam, felmentést nyertem a bqn alól... és szegény
apám nincs többé.
Tudom, érzem, hogy ez még egy magadfajta erQs férfinak is sok, Lutz
papa. DQlj hátra szépen, én pedig lassan, érthetQen felolvasom, mi áll a
lapban.
A lány gyengéden visszatolta a férfit a karosszékébe, aztán tisztán csengQ
hangon felolvasta a hirdetést, amelyet Eva Maria és Hans Dornau helyeztetett
el a lapokban Ralf Bernd segítQ közremqködésével.
Lutz Rodenberg tájékoztatására közöljük, amennyiben még életben van,
hogy édesapja folyó év augusztus 23 án elhalálozott, és Qt tette meg a
Rodenberg Mqvek örökösévé, amennyiben az eltqnését követQ húsz esztendQn
belül elQkerül. Bízvást hazatérhet, mert nem bqnös. Natusius bányatanácsos
halálos ágyán beismerte, hogy ugyancsak volt bokszere, és Q ölte meg azt a
bizonyos férfit. Nagyon várjuk Lutz Rodenberg mihamarabbi jelentkezését.
Miután Dolores befejezte az olvasást, apa és lánya hosszasan, csendben ült
egymással szemben. Dolores érezte, hogy Lutz Rodenbergnek lélekben fel kell
dolgoznia, ami a tudomására jutott. A férfi csukott szemmel hátrahajtotta a
fejét. Gondolatai szülQhazájában járták, halott édesapjával beszélgetett
[ Pobierz całość w formacie PDF ]